The war of the worlds
A világok háborúja. Nos igen, klasszikus, két filmet is csináltak belőle, meg zenét is, meg ott az eredeti rádiójáték, szóval a történetet ismerjük. Most sorozat lett belőle, ami szóról-szóra ugyanazokkal a szavakkal kezdődik. Milyen? Jó?
Hát az érzéseim vegyesek, merthogy igen látványos, szemmel láthatóan odatették magukat az alkotók. Klasszikus sci-fi, ami akár a mozivásznon is megállná a helyét, nagy, másfél órás epizóddal indul, van benne minden, ami egy jó sorozathoz kell. Mégis... mégis...
Nos, először is a korabeli környezet, az elég váratlan. Olyan, mintha az alkotók egy nosztalgikus, kosztümös filmet akartak volna csinálni nem is űrháborút. A hangsúly sokszor nem az idegeneken, nem a világok harcán, hanem a nosztalgikus múlt századi (sőt múlt-múlt századi) hangulaton van. Az idegenek gépei, a marsi vonal ezredannyi odafigyelést sem kapott mint a korabeli utca, a konflisok, az épületek, a ruhák, a bútorok. Lehet, hogy ez később változni fog, de nem valószínű, szerintem az alkotók elég világosan megmutatták mit is akarnak csinálni.
Aztán kapunk egy jó adag "social justice warrior" cuccost, szegény nőt elnyomják, szegény tudóst kiközösítik, jajj, milyen hímsoviniszták, vaskalaposok egyesek. Az ember nem szereti, én legalábbis kimondottan rühellem, amikor egy szórakoztató filmet arra használnak, hogy jól megneveljenek. Nem kell nevelni, egyetértek, de ne tolják már a képembe ezt a feminista vonalat, rühellem, amikor nevelnek, manipulálnak, treníroznak.
Aztán ott van az átkozott "westworld" átok: nagyon úgy tűnik, hogy a történet két idősíkon játszódik, de persze nem lehetünk biztosak benne. Merthogy így misztikusabb, érdekesebb az egész, így az emberek kíváncsibbak és többet beszélnek a sorozatról a neten. Social justice, social media, a dolgok, amik tönkreteszik a sorozatokat. Megint csak úgy érzem, hogy manipulálnak, megint csak azért került be valami, hogy engem az alkotók dróton rángassanak. Hát nem frankó, egyáltalán nem az.
Aztán ott a "hol a csaj, hol a pasas?" dolog. Persze, az irodalom alapeleme, hogy eltitkolunk dolgokat, de nem ártana azért ezt mértékkel használni. A "nagy robbanás, aztán váltunk egy másik helyszínre, ahol unalmas beszélgetés folyik, nézd végig, ha meg akarod tudni mi történt" egy roppant idegesítő klísé. Ahányszor látom mindig kiakadok, mindig úgy érzem, hogy nem bánik velem méltányosan a forgatókönyv.
Szóval igen, nézhető, lehet, hogy egész jó lesz, sokaknak már az első rész tetszeni fog. Sokak viszont érezni fogják, hogy lehetett volna ezt bizony sokkal jobban, sokkal korrektebben is. Ahogy Mr. Plinkett mondaná: "te nem tudod, de az agyad igen"...
